Csónaképítés házilag

I. fejezet

Nincs is annál jobb, mint a partról meghorgászhatatlan kiszemelt horgászhelyet ladikkal megközelíteni.

Barátommal, Péterrel parti horgászok lévén folyamatosan ácsingóztunk a magas partok, bedőlt fák, kis szigetek megközelíthetőségéről. A fenekező nehéz szerelékes távdobások nem a mi műfajunk. Könnyű match botos horgászat, amit mi előnyben részesítünk, ebből adódóan keletkeztek a problémáink. Szeretjük a csendet, a nyugalmas robogózúgástól mentes horgászatokat, az elhagyatott benőtt partokat. A hosszú match botokkal nem éppen könnyű a mozgás, bedobás az ilyen helyeken. Nem egy kétszer fáramászás lett az eredménye a messzire való bedobás kísérletének. Nem volt más megoldás, vagy veszünk egy ladikot, vagy építünk.

Olyat, ami nekünk szimpatikus lett volna, 130.000- alatt meg sem mutatták, használtat meg nem szívesen vettünk volna. Meg úgy gondoltuk, ha másoknak sikerült, nekünk is fog. Az Interneten begyűjtöttük, amit a témával kapcsolatban lehetett: szakirodalmat, írásokat, rajzokat. Kiválasztottuk a számunkra legszimpatikusabb méretet és fazont. Ez egy 5 méteres egyenes fenekű, tompa orrú ladik lett.

Agyalás, anyagbeszerzés és a kezdeti lépések:

Naiv, de elszánt barkácsolók révén kitaláltuk, hogy mi borovi fenyőből és kőrisfából fogjuk megépíteni a ladikot. Ott estünk pofára, hogy Győrben a fatelepeken asztalos minőségű anyagot nem lehet kapni. Egy hetes kemény mászkálás és telefonálgatás után maradnunk kellett a piacon kapható anyagoknál. 10 cm széles borovit tudtak volna adni, de nekünk 20 cm-es kellet és minimum 520 cm hosszú, ilyet csak lucfenyőben kaptunk, megvettük, aránylag sikerült jól összeválogatnunk. Az orr- fartőke, és bordaanyagnak kőrisfa csak olyan volt, ami évek óta kint rohad az esőn, repedtek, girbe-gurbák. Tölgyfából találtunk olyat, ami megfelelő minőségű és személyautóval szállítható méretben volt.

Faanyag beszerzés és árak:

Gyalult lucfenyő (I. osztály) deszka: 5400 x 200 x 20 mm –es 10 db = 20.000,- Ft
Szélezetlen, gyalulatlan tölgyfa palló: 3600 x kb 250 x 52 mm-es 2 db = 8.400,- Ft

Egyik palló egyben kiadja az orrtőkét, és a fartőkét (két darabból kellet ragasztani). A második palló elég a bordáknak. Az eredeti rajz szerint 50 mm vastagnak kellene lennie a bordáknak, a lehető leggazdaságosabban meggyalult anyagok 45 mm vastagok lettek, tölgyfából még ez is nagyon erős. A két végpalánkot otthon körfűrésszel kivágtuk, de ezzel a géppel a tölgyfapalló hosszanti feldarabolását már nem vállaltuk (irdatlan kemény a tölgyfa), ezt asztalos barátomra bíztuk. Méretre vágva, begyalulva, a hajlítások miatti szögek kialakítását is az asztalossal csináltattuk.

Munkadíj: 5.000,- (megéri)

A fartőke ragasztását speciális MOTOPUR nevű ragasztóval végeztük, ez az anyag, víz és hőálló, ragasztás előtt a fa felületét vízzel meg kell permetezni. A víz hatására indul be a ragasztóanyag, kötéskor habosodik, kitölti a rendelkezésre álló réseket, korrigálja az esetleges felületi illesztési hibákat (brutális erős és minőségű anyag). Volt egy fenékdeszkánk ami hosszában kb 20 cm hosszan el volt repedve keresztül át. A repedésbe spaklival bekényszeríttettük a ragasztóanyagot, száradás közben a deszka túl oldalán kibuggyant, kihabosodott a ragasztóanyag, tökéletes tömítést értünk el ezzel. Száradás után a ragasztott felületek megmunkálhatóak. A ragasztóanyag némileg a purhabra emlékeztet. A fartőke két darabját mi össze is csapoltuk 5 db 10 mm átmérőjű csappal 3-3 cm mélységben, biztos ami biztos, bár az asztalos szerint nincs rá szükség, a sík felületű ragasztás is ép oly erős.

A bordák sarokvasait spórolás gyanánt megpróbáltuk MÉH telepen beszerezni, az ügy kudarcba fulladt. Fogalmunk nem volt a vas árakról, fenntartásokkal mentünk a vastelepre. A 4 x 40 x 6000 mm-es laposvasért 1.980 Ft –ot fizettünk és még 650 mm-es darabokra el is vágták nekünk, igaz marad egy kis felesleges anyagunk, de ez legalább minőségi, nem rozsdás vas volt.

A 150 mm-es 110 fokos sarokvasakat otthon legyártottuk. Egy jó tanács, mivel mi gyorsvágóval daraboltuk az 55 fokos darabokat, bizony 1-2 mm-es eltérés lett a vágásoknál. A megoldás, hogy a hegesztőasztalon pontosan kiszerkesztve a 110 fokos szöget, készítettünk egy hegesztősablont, amihez ütköztetve a szárakat nagyon pontos méretet kaptunk, egy-két milliméteres hézagot a hegesztéssel ki lehet pótolni. A varratokat leköszörültük, a lyukakat kifúrtuk. Az eredeti leírásban festés szerepelt, mi nem festettük, hanem horganyoztattuk a sarokvasakat (olcsóbb, mint a festék és tartósabb, és nem kell dolgozni vele) a horganyozásért 980,- Ft –ot fizettünk és két nap alatt megvolt.

Elkészítettünk három darab 73 cm magas bakot (ilyen anyagunk volt) kifektettük az 5 db fenékpalánknak szánt deszkákat. Alaposan átnéztük, összeforgattuk. Fontos, ha esetleg van kieső vagy mozgó csomó, azt üssük ki és a fent említett ragasztóval tegyük vissza. Egy olyan deszkánk volt, amiből hiányzott egy 8 mm-es csomó. A lukat felfúrtuk 10 mm-esre és egy keményfa csapot ragasztottunk bele, ledugóztuk a lyukat. A leírásunk szerint a deszkák élben találkoznak, ez gyakorlatilag elég. De olvastunk olyat is, aki még diletációs hézagot is hagy, levágott fejű szegekkel élben rögzíti a deszkákat, a réseket, valami növényi eredetű szál-rostokkal kitömi, a kátrány kívülről úgy is takar. De mi paranoiában szenvedünk és már vannak korszerűbb anyagok, a deszkákat 10 x 10 mm-es átlapolással egymásba toltuk.

Az átlapolás művelete egy kis kitérőt megér. Ugye otthon az embernek nincs a fiókban marógépe, pláne nútmaró meg ilyenek. Viszont van körfűrész, először a deszkát lapjára fektetve megvágtuk 10 mm mélyen 10 mm-re a szélétől, utána jött az akrobata mutatvány. Élére állítottuk a deszkát, rögzítettük, berajzoltuk a középvonalat és hulla pontosan és a 10 mm mélységre beállított körfűrésszel a vonalon végigvágtuk a deszkákat. Ha ügyes vagy és precíz a géped, hiba nélkül meg lehet ezt tenni. Gyakorlatilag egy délelőtt végeztünk az összes deszka lapolásának kivágásával. Ipari felhasználásban létezik egy Sikafix 291 Marina nevű tömítőanyag, ami nem olcsó, de profi anyag, két tubus kell az egész csónakhoz, ez 3.600,- Ft –ba kerül. A nútokat és minden érintkező fa felületet ezzel tömítünk ki. Jelenleg épen itt tartunk, hogy megrendeltük ezt az anyagot. A termékleírás szerint, vízálló, UV álló, még a tengervizet is bírja, flexibilis, gombaölő hatású, szóval minden olyan jó, ami ide kellhet. Tengeri fa hajók, csónakok építéséhez, javításához használják.

A bordákra a deszkákat csavarozni fogjuk, nem pedig szegelni, 3.5 x 45 süllyesztett fejű kóracél facsavarral. Számításunk szerint összesen 250 db kell, de ez majd a végén kiderül. A csavar ára 2.400,- Ft.

Terveink szerint a csónakot, kívülről lenolajjal és a vízvonalig bonomittal fogjuk kezelni, belül az elképzelésünk, szintén lenolaj és valamiféle pác lett volna, egészen addig míg be nem mentünk a festékboltba. Az eladónak elkezdtem mesélni a tervünket, hogy mihez keresek pácot. Fel lehessen kenni a lenolajra, látható maradjon a fa erezete, időjárás és UV álló legyen, ne keljen méregdrága lakkal lekezelni. Egyre jobban bizonytalanodott el az ember, és úgy döntött kihívja a tulajdonost. Neki is elmeséltük az elvárásainkat, látta, hogy nincs bennünk egy szemernyi kompromisszum készség sem, ajánlott egy kültéri vízbázisú pácot, de mondta, hogy sajnos ezt is lakkozni kell. Húztuk a szánkat, hümmögtünk – és hoppá egyszer csak, - gyertek utánam. Kivitt minket az udvarra és megmutatta a saját faházát, - ez a szín tetszik nektek, mert ebből az anyagból még van. Vöröses barnás, pirosas, narancssárgás, amolyan igazi mahagóni szín volt, valami ilyet képzeltünk el eredetileg. – tetszik, miért mi ez? – ez egy svéd vastaglazúr, nem kell hígítani, méz sűrűségű anyag, ecsettel szépen egyenletesen két rétegben fel lehet hordani. Bírja a napot, a vizet, az UV sugárzást, látszik a fa erezet, és kellemes selyem fénye van, nem kell lakkozni, ráadásul olyan konzerváló hatása van, hogy még lenolajjal sem kell aládolgozni. Évekig kibírja ezt az igénybevételt, amire mi tervezzük. Viszont egy kiló ilyen anyag 2.700,- Ft, a ladik belsejére két kiló kell. Két ecset árával együtt otthagytunk 7.000,- Ft-ot, de bízunk benne, hogy megérte. Mivel a festéket kimérve, nem az eredeti kannájában kaptuk, a nevét meg elfelejtettem, ígérem, hogy visszamegyek a boltba és megírom itt, az anyag nevét.

Úgy gondoljuk, sikerült a megfelelő alapanyagokat összevásárolnunk, utánajárással, telefonálgatással, internetezéssel együtt kb. egy hónap alatt jutottunk el idáig. A hétvégére tervezzük, hogy a garázsban nekilátunk összerakni a csónakot.

Eddig 42.000,- Ft-ot költöttünk és csak a Bonomit H nincs megvéve, más minden megvan. Terveink szerint maximum 54.000,- Ft –ból meglesz a végeredmény. Az árban bent van a csiszolópapír, az ecset, a hígító és minden apróság, ami kopik, vagy elfogy.
II. fejezet

Szombat

Végre hétvége, épülhet a ladikunk. Már reggel hét órakor kint tipródtam a műhelyben, míg Péter barátom úton volt felém, kitakarítottam, összerakodtam, hogy új erővel folytathassuk a „ladik projektet”. A kissé hűvös de kellemes reggelen és a korai kelésen gyorsan átsegítettük magunkat egy kis jófajta szigetközi törköllyel. A hétvégi terv az volt, hogy legalább a fenékpalánkot összerakjuk és ráerősítjük a bordákat. Gondoltuk mi, mert ugyebár a bordákat félbe lapolva ragasztani kell, csavarozni, a sarokvasakat fel kell rájuk erősíteni és festeni is kell. Ez egy kicsit módosított a terven.

Készítettünk egy 110 fokos fűrészelő sablont, amibe a 45x45 -ös stafnik szorosan illeszkedtek, és egy vezető léc mellet körfűrésszel levágtuk a 110 fokos véget, elkészítettük a 22.5 mm mély bevágást, a kieső darabot (fél lapolás) felsőmaróval négy fogással kimartuk. A méretre vágások (oldalsó bordákra 2 cm –t ráhagytunk), lapolások elkészítése után ragasztottuk és egy csavarral rögzítettük az illesztéseket. Utána felfúrtuk, csavaroztuk a sarokvasakat. Levágtuk a bordák sarkait a sarokvasak mellett a vízátfolyás miatt. A felfekvő felületeket, kilógó feleslegeket fareszelővel korrigáltuk. A bordák éleit és a ceruza feliratokat, számozásokat lecsiszoltuk, mert a pácolás után ezek szépen átlátszanának. A bordák számozását az oldalborda végeire átírtuk (ez úgy is leesik majd), ha több eszünk lett volna már eleve ide írtuk volna, de nem volt. A bordákat előre lepácoltuk, mert az összeszerelés után az oldal és fenékpalánk miatt az illeszkedő felületeket nem lehetne festeni. Viszont a sarokvasakat nem akartuk összekenni. Meg kellet várnunk, míg a ragasztás annyira megszárad (2 óra) hogy a vasakat leszedhetjük és kezdődhetett a festés.

A tapasztalatlanság, tökölés eredménye a szombati napon, három darab borda elkészítése lett. Hulla fáradtan késő este keveredtünk az ágyba.

Második nap:

Vasárnap reggel a felkelés már nem ment olyan könnyen mint szombaton, de a tettvágy hajtott minket. A rutin a szombati napról már megvolt, gyorsabban tudtunk haladni, a nap végére az összes borda elkészült. A sarokvasakat a pácolás száradása miatt nem csavaroztuk vissza, ráadásul még egyszer le akarjuk kenni az összes bordát, orrtőkét és fartőkét. A napot egy kis sörözéssel zártuk a kocsmában, ahol átbeszéltük a további teendőket. Hétfőn reggel természetesen elaludtam és elkéstem a munkahelyemről.

Már alig várjuk a hétvégét. Szombat reggel gyorsan lefestjük még egyszer a bordákat, és míg száradnak összerakjuk a fenékpalánkot. Kitömítjük az illesztéseket, és a bordák helyén egy-egy csíkban lekenjük a deszkákat. Ez alatt bízunk benne, hogy jó idő lesz és a napon a bordák gyorsan száradnak és felcsavarozzuk a vasalatokat. Vasárnap reményeink szerint összeállíthatjuk a vázat. Optimisták vagyunk.

Hétköznapok:

A hétköznapokat e-mail folyamok jellemzik, tervezgetünk ötletelünk és már a ladikos horgászatokat tervezgetjük. Haveroktól kapjuk a jobbnál jobb ötleteket, amelyek néhol elkeserítőek néhol megerősítenek minket a hitünkben, hogy jól csináljuk. Péter barátom rászánta magát, hogy vesz egy akkus csavarozó gépet, hogy a ladik összeállítása gyorsabban haladjon, egyszerre ketten tudjunk csavarozni. Ugye az ember vágya, hogy jót és olcsón vegyen, és ez bizony bonyolítja a helyzetet. Meg már többen jelentkeztek, hogy nekik is kellene ladik. Mondtuk nekik, először ez ússzon, utána talán beszélhetünk róla. Ha netán elvállaljuk, mi mikor fogunk horgászni? Idén szó sem lehet róla, hogy még egynek nekiálljunk. Péter kitalálta, hogy farag egy igazi korabeli vízmerőt és evezőt. Mondtam neki, hogy rám ne számítson, evezőt veszünk, vízmerőnek meg levágom egy műanyagkanna tetejét.
III. fejezet

Még péntekre kiderült hogy az akkus csavarozómból nem lesz semmi. Mert az itthon elérhető használható márkák számomra drágának tűntek és egy külföldi beszerzést az idő szűkössége miatt már nem tudok lebonyolítani. Ezért a nagy testvér segített rajtunk és „A” Cégtől kölcsönöztem egy csavarozót. Így már két akkus csavarozóval eshettünk neki a deszkák
rögzítésének. Előre kiraktuk a bordákat, amik már elkészültek, és nagyjából összeállítottuk a meglévő elemeket (6 db borda, orr és fartőke, 5 db deszka) csak hogy végre lássuk hogy a munkánknak végre van valami szemmel látható eredménye. Gyors méretezés és felrajzoltuk a
bordák leendő helyét, a nútokat Sikaflex Marine tömítőanyaggal enyhe szenvedés és váltott műszak után, amit a kinyomó okozott kitöltöttük. Itt mindjárt el is követtünk egy hibát, amire majd később térnék ki. A rögzítéshez előkerültek korrózióálló csavarok, amiket gyorsan 2 szakadás után félretettünk hogy jöhessenek az erősebb kötőelemek. A kóracél csavarok annyira ridegek, hogy a tölgyfába a meghúzás pillanatában el is pattantak. Helyette 4x45–ös forgácslap csavart használtunk az oldalához és az aljához, az orr és fartőkéhez 5x80-as vált be. A kóracél csavarokat az alsó oldalpalánk deszkák és a szélső fenékdeszka összecsavarozásához használtuk, fenyődeszkához tökéletes. A bordákat 2,5mm re előfúrtuk a deszkákon a bordák helyét lekentük és 2-2 db csavarral rögzítettünk minden egyes fenékdeszkát. Közben folyamatosan ügyeltünk arra hogy minden egyes deszka pontosan illeszkedjen ha esetleg valami kis széttartás van akkor összenyomtuk és így rögzítettük őket. A dilatációs hézagokra igazán komoly figyelmet nem fordítottunk. Ha esetleg a ladik dagadni fog akkor a Sikaflex-et fogja összenyomni.

Ezen a napon komolyan belelendültünk a munkába, ahogyan haladtunk egyre jobban kezdték a fa darabok egy kecses horgászladik formáját ölteni. Miután rögzítettük az 5 db fenékdeszkát levonhattuk a következtetést, hogy a két szélső elemet bizza nem kellett volna tömíteni mert nehézkes lesz az ívet kivágni. Sajnos más lehetőségünk már nem volt egy oldalpalánkot nekifeszítettünk és közben kirajzoltuk a csónak ívét amit ezutána Karesz (aki közben akár asztalos mestervizsgát is tehetett volna) 110 fokos szögben döntött körfűrésszel levágta. Miután ez megtörtént felrajzoltuk az bordák hosszméretét hogy illeszteni tudjuk oldalsó palánkokat. A palánkok rögzítését középről kezdtük el és lépésenként haladtunk a ladik eleje és vége felé. Mindjárt a második borda rögzítésénél rájöttünk hogy ez bizony nem lesz egyszerű feladat, minden egyes borda rögzítésénél az 5 db fenékdeszka hajlani kezdet. A ladik folyamatosan vette fel a végső alakját. Az orrtőke és a fartőke rögzítése komoly erőkifejtést igényelt egyáltalán nem egyszerű, kétemberes munka. Az orr és fartőkénél a deszkák helyét Sikaflexel tömítettük.

Ezen a hétvégén a legkisebb Társunk megromlott egészségügyi állapota miatt (Zsófia, Karesz kislánya, aki szerencsére azóta jobban van) csak egy napot dolgoztunk.

4-5. napok:

A ladik formát öltött már csak apróságok hiányoznak, optimista emberként gondoltam én. Az oldalsó alsó deszkák ívét kell kialakítanunk. A deszkákat felcsavaroztuk és az ívet bő ráhagyással kirajzoltuk és 110 fokos szögbe levágtuk. Az oldalsó palánkhoz hogy teljes legyen az utolsó deszkánkat is feláldoztuk mert szükség volt egy 3 cm es lécre mivel a palánk teljes magassága 43 cm lesz a 20 fokos(függőlegestől 20 fok) dőlés miatt. Az oldalsó palánkok találkozását kitömítettük. A legalsó fenékdeszka ívét gyaluval korrigáltuk, hibátlan lett.

6-8. napok:

A munka ünnepének köszönhetően egész szépen haladtunk és belekezdhettünk a végső simításokba. Méretre vágtuk a túlógó bordákat, és a deszkákat. A ladik orrának bedeszkázásához és a lábrácshoz lambériát használtunk, a habléc pedig 2 db 5m-es tetőlécből készült. A garázs amit eddig raktárnak használtunk szinte teljesen kiürült. A padok elkészítéséhez otthonról mentettem 6 db raklapdeszkát a célnak tökéletesen megfelelt. Hozzáláttunk a ladik festéséhez, ami után egy gyönyörű vörösesbarna színt kapott és a faanyagok erezetét nagyon szépen kiemelte az általunk használt pác. Az alsó deszkák az általunk gondolt vízvonalig (23 cm)
Bonobittal háromszor lekentük. A felvitt anyagok száradása közben sörözgettünk és képzeletben már vízre is tettük a horgászladikunkat.

A munka ünnepe hosszú hétvége után, csütörtökön vizet engedtem a ladikba, hogy mit mutat a dolog. Hát bizony egy két helyen a fenékpalánkon át a tömítés ellenére csöpögött a víz, egy helyen rendesen csordogált. De hagytuk, nem piszkáltuk az ügyet, bíztunk benn, ha vízen lesz, majd bedagad.

És eljött a nagy nap

A ladik szállítása egy kis fejtörést okozott, utánfutóra, vagy tetőcsomagtartóra egy 5m-es ladikot feltenni bátor dolog lett volna, de megfordult a fejünkben. Szurkoló baráti körünkben akadt egy kedves ismerős, aki egy AVIA autómentő platóján levitte a vízhez a csónakot és segített vízre tenni.

És a várva várt pillanat eljött, a ladik vízre csúszott. Lebegett mint az a nagykönyvben megvan írva. Egyenesen ált, semerre nem billent, és már másztunk is bele kezünkben az evezőkkel. Két emberrel a merülése 5-6 cm, könnyű evezni, semerre sem húz. A szélére kitérdelve, ketten nem tudtuk annyira lenyomni, hogy víz folyjon át az oldalpalánkon. Az oldalpalánk és a fartőke körüli tömítések hibátlanok lettek, a fenéken a terhelés hatására négy helyen gyöngyözött be a víz, egy helyen rendesen csordogált. Négy óra alatt kábé 3 cm víz gyűlt össze a fenék középső részén, amit ki kellet merni. Csónakáztunk egypár órát és kikötöttük. Másnap éjjel hatalmas eső esett, kimentünk, hogy kimerjük a vizet, úgy kb 10 cm víz gyűlt össze benne. Két hét elteltével az összes szivárgás megszűnt, gyakorlatilag teljesen száraz a ladik, rendesen bedagadt. Jöhet a várva várt horgászás.